háááát... elég gyökér cím, az igazat megvallva...:)

Phineas a rémülettõl meg sem bírt mozdulni. Ha ez a Wood tényleg olyan értelmes és tehetséges, mint azt Potter professzor mondta, akkor minden bizonnyal megtalálta a vízesést. Sõt, ott telepedett le. Hiszen kell egy pont, ahová az ember visszatérhet és megpihenhet.

És ahogy ezt a fiút jellemezték Phineas úgy gondolta, hogy elég kíváncsi lehet. Talán annyira, hogy megnézze magának a vízfüggöny másik oldalát is...

- Igazgató úr - szólította meg Oze McFloyd. - Meg kéne szervezni a keresést...

- Persze - Phineas hangja kábultan csengett. - Öhh... rendben... Rahl, Chant, Johnson! Maguk menjenek, keressék innen keletre a fiút! Greene, Fisher, Scott, Mittchell! Maguké a nyugati rész. O'Neil, Potter, McFloyd! Kérem, jöjjenek utánam. Mi egyenesen megyünk. Kérem, Mantle gyógyító, kísérje fel Sheepet a kastélyba..., és hívja a Roxfortba Wood szüleit!

- Igen, uram - felelte a gyógyítónõ.

- Remek... Induljunk!

Azzal elindultak a sötét erdõtömeg felé. Phineas nem véletlenül Pottert, McFloydot és O'Neilt hívta magával. Õk tudtak a vízesésrõl és annak még fel nem fedezett titkáról. Bryan O'Neil, a mágiatörténetet oktató tanár régi ismerõse és barátja volt Phineasnak.

- Phineas, azt gondolod, hogy...

- Igen. Ha tényleg olyan képességei vannak, mint ahogy azt Mary vázolta fel elém...

- Ismerem a diákjaimat, elég jól - kotyogta közbe az említett.

- ...akkor valószínûleg a vízesés közelében telepedett le, és... és valószínûleg nincs már ebben a világban - fejezte be a férfi.

- És ha tényleg... máshol van, akkor mit mondunk majd a sajtónak? És a gyerek szüleinek? - McFloyd szemében különös fény villant. - Mi lesz, ha kiderül? Akkor minket felelõsségre fognak vonni! Mindenképpen titokban kell tartani! Ugye, egyikõtök sem mondta el senkinek?

- Ööö... hát... izé... - Phineas hangja bûnbánóan csengett. - szóval... én... én elmondtam a feleségemnek.

- Ann-nak? De hiszen õ újságíró a Varázslatos Hírek-nél! - szörnyülködött Bryan.

- Én teljes mértékig megbízok Annban! - felelte Phineas.

- Egyetértek, Mrs Nigellus tökéletesen megbízható! - Mary Potter villogó szemmel meredt O'Neilre.

A férfi láthatóan zavarban volt.

- Bocsáss meg, Phineas, nem akartam kétségbe vonni a nejed hûségét...

- De pont azt csinálta! - kakaskodott Potter.

- Elég! Hagyjuk abba! - mondta Phineas. - Inkább a fiú keresésére fordítsuk az energiánkat!

- Igaza van, elnézést - mondta Mary Potter.

- Tudom, hogy kissé idegesek, de ne egymáson vezessék le!

Phineas és társai egyre közelebb kerültek a vízeséshez. Úgy becsülték, hogy körülbelül fél órára lehetnek tõle.

- Ki zavarja meg erdõnk nyugalmát?

A négy ember a hang forrását kereste. Már alkonyodott, így elég nehéz volt kivenni az egyik bozótból elõlépõ, fekete szõrû, sötétbarna hajú és zöld szemû kentaurt. Nigellusékat kissé feszélyezte a rájuk fogott íj.

- Mi csak egy eltûnt kisfiút keresünk - mondta Phineas. - Úgy két napja kóborolt el az erdõben.

- Tizennégy éves...

- Szõke hajú? - kérdezte a kentaur.

- Igen! Tehát látta?

- Nem.

- Hogyhogy nem? Hiszen...

- A csordám néhány tagja látta. Sõt, az a fiú egyet közülünk meg is ölt. Ezért a nyomába eredtünk, és pár társamnak sikerült õt elkapnia.

- És most hol van? - kérdezte rémülten Potter.

- Eltûnt a Fénytóban. Valószínûleg megfulladt. Amint meglátta a társaimat, elkezdett futni, de megbotlott egy kõben és beleesett a Tóba. De a Tó szent, és nem tûri, ha bemocskolják!

- Oda tudnál vezetni minket a szent Fénytóhoz? - kérdezte Phineas, akinek volt egy sejtése arról, mi lehet az a Fénytó.

- Rendben. Feltéve, ha ti nem akartok közülünk valakit megölni... - a kentaur gyanakvóan mérte végig a három férfit és Mary Pottert.

- Természetesen nem. Az az ügy a fiúval nagyon sajnálatos, nem tudjuk, mi üthetett belé - Phineas elõvette hivatalos modorát.

A kentaur elindult.

- Jöjjenek utánam!

- Öhm... megtudhatom a nevét?

- Rekkand vagyok.

Még jó ideig mentek, mire a kentaur által Fénytónak nevezett víztükörhöz értek. Phineas jól sejtette: a vízfelszín lágyan fodrozódott és habzott a belézúduló vízeséstõl...

- Igazad volt, Phineas - súgta oda neki O'Neil.

- Nem tudja, hova esett bele a fiú? - kérdezte az igazgató.

- Fenn állt a sziklán. Onnan esett bele a vízbe.

- De a vízbeérkezését látták a társaid?

- Nem... nem látták. A szent Tó a tükréhez sem engedte közel. A vízesés egyszerûen elnyelte.

- A vízesés... - Phineas beleborzongott a gondolatba. Szóval a fiú tényleg átjutott egy másik világba. Vagy legalábbis elindult oda...

- Most mit fogunk csinálni? - kérdezte rémülten Mary Potter. - Mit mondunk, hová tûnt?

- Még nem tudom... majd kitalálunk... - hirtelen megállt a beszédben.

- Mi az?

- Csss! Valami zajt hallottam onnan...

Ekkor hirtelen elõtûnt a fák közül egy magas, szikár ember alakja. Phineas valamennyire megnyugodott. Sebastian Rahl volt, az átváltoztatástan tanár, aki egyben a Mardekár házvezetõje is volt.

- Ó, úgy látszik túlságosan eljöttem nyugatnak. De ha már összefutottunk: maguk hogyan állnak?

- Valószínûleg a fiú belefulladt ebbe a tóba - válaszolta Potter, miközben Rahl professzor a kentaurt méregette. A válaszra viszont felkapta a fejét.

- Meghalt? És hol a holttest?

- Nincs...

- A Fénytó eltünteti azt, ami bemocskolja... - szólalt meg a kentaur. Rahl fintorogva nézett a zöld szemekbe.

- Szóval akkor hol a test? - nézett ismét Potterre.

- Nem tudjuk - válaszolta a tanárnõ helyett Phineas.

- Ha belefulladt ebbe a nyavalyás tóba, akkor csak itt van a teste! Mondjuk... Nézzük meg a vízesés mögött. Beszorulhatott két szikla közé...

- Nem, mi már megnéztük - hazudta gyorsan Phineas. - Nincs ott.

- Nincs? No jó. De honnan veszik akkor, hogy megfulladt?

- Ez a kentaur mondta...

- A fiú megölte a csordám egyik tagját! - panaszolta Rekkand.

- Oh, igazán sajnálom - felelte minden sajnálat nélkül Rahl. - Szóval akkor ennyi? Feladtuk? - fordult újra Phineashoz.

- Igen, azt hiszem... menjünk. Öhm... Rekkand, köszönöm, hogy segített.

A kentaur biccentett egyet, majd megfordult és elvágtatott dél felé.

- Maga szerint mit fognak szólni ehhez a fiú szülei? - kérdezte Rahl feldúlva. - Majd minket fognak felelõsségre vonni!

- Kérem, Sebastian! Nyugodjon meg! - McFloyd megpróbálta lecsillapítani az átváltoztatástan tanárt.

- Hogy nyugodjak meg, mikor így is anyagi nehézségekkel küzdünk, és akkor még egy bírságot is a nyakunkba varrhatnak - már ha nem zárják be az iskolát!

- Rahl professzor, kérem! Megoldjuk! - mondta emelt hangon Phineas. - Inkább szóljon a többieknek, hogy abbahagyhatják a keresést.

A házvezetõ szeme szikrákat szórt, de teljesítette az igazgató kérését, és elindult megkeresni a tanári kar többi tagját.

Phineas még hosszan nézett a távozó tanerõ után, s csak fél füllel hallotta Potter professzor megjegyzését:

- Hát ez rosszabbul el sem sülhetett volna...