Mindenki azt gondolná, Dumbledore gyerekkorában is a jóra törekedett... De mi van, ha nem? Mi van, ha nagyobb csínytevő volt, mint a Weasley-ikrek, és a főbenjárók használatától sem riadt vissza?

Négy 16 éves fiú sétált a roxforti tó partján. Az egyikük, egy magas, barna hajú fiú mesélt valamit a többieknek, amin azok nagyokat nevettek.

- Megnéztem volna a képét! - röhögte az egyik, négyük közül a legalacsonyabb.

- Na ja, én is! - szólt közbe a mellette menetelõ, fekete göndör hajú fiú.

- Hát egy élmény volt, az biztos - vigyorgott a barna hajú fiú. - De aztán visszaadtam neki a macskáját... Bár igaz, ami igaz: bundával sokkal jobban nézett ki...

- De szemét vagy, Albus! - mondta a fekete hajú gyerek, de hangjából érzõdött, hogy ezt dicséretnek szánta.

- Te sem maradsz le mögöttem, George!

- Ó, ne mondd, mer' elpirulok! - hülyéskedett a megnevezett.

- Hé, hagyjátok abba! - mondta az alacsony, kövérkés társuk.

- Miért, Heinrich? Csak nem akarsz minket "jó útra" téríteni?

- Dehogy, azt már régen feladtam. De ott jön egy tanár. Inkább rakd el a piát! - mondta sietve.

- Oops - suttogta Albus, majd gyorsan a talárja ujjába csúsztatta a beszélgetés közben elõvett Tüzes Tequilát. - A francba! Remélem nem vette észre az öreg Nagypata... Mi lesz, ha megmotoz?

A másik három egyszerre horkant fel nevetve.

- Most mi van? - kérdezte értetlenkedve a fiú.

- Semmi - mondta George - Csak elképzeltem ahogy végigtapiz, és megtalál nálad egy-két tiltott dolgot... Mondjuk azt a vámpírfogat, ami a fõzetünkhöz kell...

- Nem értem, mi ebben a vicces... Egyébként meg nem fogja megtalálni - mosolyodott el Albus, majd meglegyintette pálcáját. Semmi különös nem történt.

- Ez asszem, nem sik... - kezdte az Albussal egy magasságú, zöldesbarna szemû fiú.

- Hallgass, Charles! - George szinte már csak tátogta a szavakat.

- Mi van itt, kérem? - kérdezte az odaérkezõ õsz öregember, aki hatalmas lábmérete miatt kapta a gúnynevét. Az igazi neve viszont Daniel Jones volt. - Úgy tudom Federline professzorasszonytól, hogy maguknak gyógynövénytanon kéne lenniük...

- Igen tanár úr, de tudja Charles elájult és felkísértük a gyengélkedõbe... - hazudott valamit gyorsan Albus.

- Öhmm... amint látom, mégis itt van...

- Mert már rendbejött - segítette ki barátját Heinrich.

- Ühüm... persze - hitetlenkedett a tanerõ.

- De kérem, tanár úr, így volt szóról szóra - mondta Albus mélyen Jones professzor szemébe nézve.

- ...Rendben, elhiszem - mondta kis idõ múlva. - Magának elhiszem, Dumbledore... - azzal hümmögve elsétált.

- Ez még mindig azt hiszi, hogy te vagy közülünk a "jófiú" - röhögött George.

- De nem értem.. -tûnõdött el Charles.

- Mit?

- Nagypata legilimentor... hogyhogy...

- Hát úgy, francia barátom, hogy én meg okklumentor vagyok - vigyorgott fensõbbségesen Dumbledore.

- Hé, és nekünk nem is mondod?! - mérgelõdött látszatra Heinrich. - Mióta?

- Hát... már úgy két éve...

- Ne már... Most tényleg bepipulok... Még a végén kiderül, hogy öt éve legilimentor...

- Öhmm... csak egy... - feszengett Albus. Barátainak leesett az álla.

- Bocs, hogy nem mondtam... - nézett bûnbánóan a körülötte álló fiúkra.

- Nem... nem az... - George alig bírta kinyögni mondanivalóját, annyira ledöbbent. - Tudtam, hogy tehetséges vagy sõt, igazi zseni, de hogy... hogy 15 évesen legilimentor legyél... Apám járja az egész világot, több száz barátja van, mégis ha kettõ legilimentor, akkor sokat mondtam. Még a mágiaügyi miniszter sem tudta megtanulni...

- Igen, mert õ béna... De ti is megpróbálhatnátok, mert nem nehéz....

- Persze, neked nem... - horkantott Charles.

- Ne már, ne izélj! - mondta Albus.

- ... Egyébként milyen varázslatot akartál elvégezni? - kérdezte Charles.

- Nem csak akartam, el is végeztem! Megbûvöltem a nálam lévõ összes... hmm... kompromittáló dolgot, hogy más ne láthassa, csak az, aki eddig is tudott róla...

- Csönd, valaki megint jön...

- Nem igaz, már nyugodtan lógni sem lehet?! - méltatlankodott Dumbledore.

A kastély felõl egy mérges férfi sietett feléjük. A feje búbja szinte már teljesen kopasz volt, csak pár szál barna haj árválkodott ott, õrizve eredeti színe emlékét.

- Charles Hugo, Heinrich Schmidt, George Gold, Albus Dumbledore! - hangja, akár az ostor, csattant a hideg, õszi levegõben. - Két hete kezdõdött el a tanév, és maguk már vagy nyolc óráról hiányoztak!

- De Dippet professzor úr...

- Hallgasson, Schmidt! Nem vagyok kíváncsi a meséjükre! Lehet, hogy Jones tanár urat be tudták csapni, de engem nem! Most rögtön visszamennek órára, és ezentúl végig, minden tanórán ott ülnek, mint a jó gyerekek, különben ki lesznek rúgva!!!

A négy fiú megnyúlt képpel bámult a bûbájtan tanár arcába.

- Jól hallották! - rivallt rájuk az indulattól lihegõ professzor.

- De... tanár úr...

- Nem érdekel! Amit mondtam, megmondtam! És most sipirc! - azzal a kastély felé mutatott.

A nebulók elindultak a kinyújtott kéz irányába, majd amikor elérték a négyes számú üvegházat és Dippet professzor magukra hagyta õket, Albus megszólalt:

- Ez rémes! Egész évben az unalmas órákon... Pedig évekig csak minden második órára jártunk be... és nem vették észre - mármint nem szóltak érte.

- És az a fele óramennyiség is sok volt! - jegyezte meg szenvedõ arccal George.

- Persze Albus nem azért tartja unalmasnak, mint mi... Õ már vagy öt éve megtanult mindent!

- Hé, ne már! Most mit égetsz? - kérdezte.

- Hát igen, elsõben milyen kis stréber volt... - vigyorgott Charles.

- Ne szivassatok már! - mondta Dumbledore.

- Juj, csak nem szégyelled? - játszotta meg magát George.

- Hagyjál, jó? Elegem van a témából...

- Tényleg ne szekáljátok már! - szólt közbe Heinrich.

- Ja igen, itt a másik éltanuló...

- Fiúk! - hallatszott egy éles hang az üvegházból. - Azonnal befelé! Már vagy fél órája elkezdtük!

- Ó, Susanne-nyanya ennyire hiányolt minket? - súgta oda Dumbledore Charlesnak.

- Gyertek beljebb! Ma a másodikosok is velünk vannak, hogy megtapasztalják, milyen egy felsõbbéves gyógynövénytan órája.

- Remek... - sóhajtott Albus. - A húgom is itt van... Tuti beárul apánál... Utálom!

- Kit, Elizabethet? Õ jó fej csajszi! - szólt közbe Heinrich.

- Ja, nagyon jó fej... - ismételte még inkább lelombozva Albus.

- A mai órán a kalapos gyöngygombáról kezdtünk el beszélni - folytatta a tanerõ a tanítást. - Mint elmondtam, e gomba törzsébõl remek gyógytea készíthetõ. De nem meséltem még a kalapjáról, ami különleges módon elkészítve rendkívül javítja az ember látását. Már, akinek szüksége van rá. De úgy látom, a mi Dumbledore barátunknak nincs - szigorúan nézett a megnevezettre, aki igyekezett minél elõbb eltüntetni a kártyapaklit, amivel játszottak.

- Szóval, ki tudja megmondani, hogyan készül? Gold?

- Ööööö...

- Ne erõlködjön. Dumbledore?

- A kalapot összedaráljuk, csepegtetünk bele szalamandravért, hagyjuk állni két napig, majd lefagyasztjuk. Kiolvasztás után felhígítjuk vízzel és aloe vera-kivonatot öntünk bele... Aztán már csak meg kell inni... Dióhéjban ennyi - darálta unottan Albus.

- Helyes válasz... Öt pont a Griffendélnek.

- Honnan tudsz te ilyeneket? - kérdezte George, amíg a tanárnõ másfelé fordulva magyarázott.

- Sokat olvasok - válaszolt kurtán Albus.

- Aha... - a fiú hangjában érzõdött némi hitetlenkedés.

- Akkor neked szivacs-agyad van - mondta Heinrich.

- A szivacs is megtelik egyszer... - szúrta közbe Charles.

- Igen, már ezen is dolgozom - vigyorgott Albus.

- Van olyan dolog, amire nem találsz megoldást?

- Igen...például, hogy hogyan szerezzünk... - itt lehalkította hangját. - ... egyszarvúvért...

- Egyszerûen bemegyünk a Tiltott Rengetegbe, és...

- Nem gyilkolhatjuk le csak úgy... Az egyszarvúnak önszántából kell feláldoznia magát... És ez itt a buktató... Imperiussal megpróbálhatnánk, de az veszélyeztetné a fõzetünk sikerét - Albus gondterhelten nézett barátaira.

- De miért kell az egyszarvúnak...

- Mert ha az egyszarvú vérébõl iszol, féléletet, átkozott életet élsz. De ha nem te ölöd meg, nem te vagy a gyilkosa, akkor ez az átok nem fog rajtad.

- De nem mi isszuk meg...

- De ha az illetõ, aki megissza, a varázsereje elvesztése mellett még féléletet is kap, akkor fennáll a veszélye, hogy elhalálozik...

- Jujj... - húzta össze a szemöldökét Heinrich.

- Akkor meg semmi értelme az egésznek. Annyi erõvel megoldhatnánk egy egyszerû Avada Kedavrával...

- Úgy látszik, sehogy sem kerülhetjük ki...

- Hát nem - jegyezte meg keserûen Albus.

- De azért nem adjuk fel? - kérdezte Charles.

- Mit gondolsz te rólam?! Akkor sem adnám fel, ha víz alatt kéne puszta kézzel tüzet csiholnom! - méltatlankodott.

- Idefigyelnének végre?! - fordult oda a tanárnõ. - ... Szóval nagyon vigyázni kell, hogy az össze spóráját eltávolítsuk, mert allergiát okozhat...